Kategória: Futball Tippek

Pontos eredmény (Correct Score)

Futball tippek 2016.04.06.

Elképesztően szomorú részhez érkeztünk. Minden szurkoló pontosan tudja milyen szörnyű az az érzés, amikor kedvenc csapata elhasal. Az alábbiakban rangsorolni is fogjuk a sport leggusztustalanabb szavának fajtáit.

„Ami nem öl meg, az erősebbé tesz.” – Nietzsche

Körülbelül egy éve olvastam a lassan példaképemmé váló Bill Simmons cikkét, amiben különböző osztályokra bontja a vereségeket. A napokban eszembe jutott, hogy meg kéne írnom a frissített (hiszen lassan egy évtizede írta), magyar (hiszen nem mindenki beszéli az angol nyelvet) változatát.

Neki is van egy véleménye, nekem is. Ettől még fontosnak tartom, hogy a cikk elejére idetegyem nagybetűkkel: az ötlet mindenképp az övé, nekem pedig eszem ágában sincs lekopírozni a munkáját. Nem rám vallna.

Az alábbiakban a vereség 10 legkeményebb fajtáját olvashatjátok, egyéni véleménnyel, több sportpéldával is. Hogy miért van erre szükség? Egyrészt, hogyha a jövőben egy csapat valamelyik kategóriához illő vereséget szenved, könnyen vissza tudjak küldeni ide mindenkit a definicióért. Másrészt, hogy az adott szurkolók lássák, volt már ilyenre példa.

Sportrajongók, kössétek be magatokat, szívbemarkoló utazás lesz.

10. Az erősebb kutya

Egyre gyakrabban előforduló, még kiheverhető kategória.

Az erősebb kutya vereségben csapatod a meccs előtt egyértelműen a gyengébb együttes, mégis végig küzd, és jeleit mutatja, hogy nyerhet. Az átlagszurkoló itt követi el azt a hibát, hogy habár a fejében ott motoszkál a vereség gondolata, elhiszi, hogy kedvencei képesek a diadalra. Természetesen a meccs végén beigazolódik az erősebb kutya szabálya, és a jobb csapat nyer.

Általános példa:

Nem kéne teniszt felhoznom (mert mégis csak csapatsportokról beszélünk most), de remélhetőleg mindenki emlékszik a tavaly nyáron játszott Roger Federer – Andy Roddick wimbledoni döntőre. A felek négy játszma után 2-2-re álltak, az amerikai pedig nem adta magát az utolsó szettben. Temérdek meccslabda volt a kezében, de valahol érezni lehetett, hogy a svájci világsztár tartani fogja magát. A 16-14-es utolsó szettel végül a jobb játékoshoz került a trófea.

Személyes emlék:Temérdek egyetemi kosárlabda találkozó. Az erősebb kutya vereség itt érvényesül a legjobban, hiszen a March Madness-ben már egy vereség a torna végét jelenti. A derbi előtt mindenki által leírt kiscsapat tartja magát, vezet is, a kommentátor üvölt, a cserejátékosok extázisban ugrálnak a kispad előtt… Aztán az erősebb kutya mégis nyer.

9. Az ordenáré zakó

Az a találkozó, ahol a felek nagyjából egy erőt képviselnek, mégis csapatodnak egy percig sincs esélye a győzelemre. A hátrány egyre nő, a percek egyre lassabban telnek, de te nézed még, mert hű szurkoló vagy, és mert a szíved mélyén bízol benne, hogy van remény felállni. Természetesen nincs.

Általános példa:

A pár nappal ezelőtti Barcelona – Real Madrid 5-0-ra végződő találkozó tökéletes példa.

Személyes emlék:

A tavalyi NBA rájátszás második köre egy izgalmas keleti párharcot festett fel. Az Atlanta Hawks nyögvenyelősen túljutott a Milwaukee Bucks-on, így az Orlando Magic otthonában kezdhették a keleti konferencia elődöntőjét. Emlékszem, izgalmas párharcot vártam.

Ehhez képest körülbelül 10 perc alatt meggyőződtem róla, hogy a Hawks-nak esélye sincs továbbjutni. A Magic 43 ponttal nyerte az első találkozót, majd sima négy meccs után söpörte a sólymokat.

8. Az alfahím

Kezd nehezedni a helyzet. Az alfahím vereségben csapatodat az ellenfél sztárjának dominálása nyírja ki. Egyetlen játékos sziporkázik, teljesen lényegtelen, hogy mit próbál ki kedvenc edződ, semmi nem hat az alfahímre. Te pedig ülsz, csóválod a fejed, és nem tehetsz semmit.

Általános példa:Peyton Manning vagy Tom Brady számtalan alfahím meccset húzott elő a tarsolyból. A kosárlabdában Michael Jordan Suns, Sonics, vagy Jazz elleni döntő találkozói érdemlik meg ezt a megnevezést.

Személyes emlék:

LeBron James a 2007-es konferenciadöntő ötödik mérkőzésén. Az összes Pistons szurkoló rémálma.

James 48 ponttal, 9 lepattanóval és 7 gólpasszal zárt a detroiti közönség szeme láttára. A kétszeres hosszabbításos meccsen csapata utolsó 25 pontját ő dobta (az utolsó 30-ból 29-et), amiben benne volt a győzelmet érő két pont is két másodperccel a vége előtt.

7. A hirtelen halál

Leginkább jégkorongban és labdarúgásban megfigyelhető vereség. Hokiban természetesen a hosszabbításban bevitt győztes gólt nevezem hirtelen halálnak. Fociban az aranygólt sajnos törölték (ahogy tették azt utódjával, az ezüstgóllal is), így a büntetőpárbaj elvesztése tartozik ide.

Általános példa:

A tavalyi Stanley kupa hatodik mérkőzésén tanúi lehettünk mindenidők legcsendesebb hirtelen haláljának. Patrick Kane úgy lőtte be a meccset (és a bajnokságot) eldöntő gólt, hogy a játékosok örüléséből tudhattuk meg a győztes kilétét. A gólt jelző duda nem jelzett, a gólt jelző lámpa nem világított, a bírók tanácstalanul nézték egymást, a philadelphiai szurkolók pedig nem reagáltak semmit döbbenetükben.

Elképesztő jelenetsor.

Személyes emlék:

Talán a legkorábbi sportesemény, amire emlékszem életemből. Az 1996-os labdarúgó Európa bajnokság döntőjében valamilyen oknál fogva Csehországnak drukkoltam. Emlékszem, édesapám Németországnak, mi pedig ritkán szurkoltunk ugyanannak a csapatnak. A csehek egy kamu tizenegyes révén (Karel Poborsky körülbelül négy métert repült, hogy a tizenhatoson belül érjen földet) szereztek vezetést, a csereként beállt Oliver Bierhoff egyenlítése után pedig jöhetett a hosszabbítás.

A két évvel korábban hozott aranygól szabályt egyetlen egy tétmeccsen se „alkalmazta” egy csapat sem. Természetesen az első nagyobb kupa, az EB döntőjére tartogatták. Mondhatom, hogy a semmiből jött. Ismét Bierhoff rúgta a gólt, ami megpattant, hogy aztán Kouba kapusról a fizika törvényeit meghazudtolóan csorogjon be a gólvonal mögé.

Mondanom sem kell, hogy körülbelül egy hétig nem lehetett hozzám szólni.

6. A bétahím

Az alfahím nagybátyja. Másik megnevezése legyen az „A sehonnai bitangember”.  Hasonlóan egy játékos veszi kezébe a dolgokat az ellenféltől, csak éppen egy olyan ember, akire az ég adta világon senki nem számít – még az ellenfél szurkolói sem. Ettől lesz még idegtépőbb.

A fontos pillanatokban emberünknek általában 100-ból 99-szer momentuma sincsen, ám most mindent magára vállal, és képtelen rontani. Mi pedig képtelenek vagyunk ezt megemészteni.

Gyakori eset, mikor az ellenfél sztárjátékosa a meccs előtt vagy meccs közben megsérül, és valakinek (a bétahímnek) a helyére kell lépnie.

Általános példa:

Mivel nem volt még baseball példa, emlékezzünk csak az idei rájátszásban Cody Ross-ra a bajnok San Franciscoból. Karrierje 7 éve alatt a Giants az ötödik csapata, mondhatjuk tehát, hogy sehol nem volt stabil játékos.

Emberünk a tavalyi alapszakaszban 525-ször üthetett – 141 ütést, 14 homerunt és 65 RBI-t ért el. A rájátszásban viszont mintha nem is ő lett volna. Mindössze 51 AB alatt hozott össze 10 ütést, 5 homerunt és 10 RBI-t. Ennek legjobban a Phillies szurkolók örülhettek, ugyanis a párharc első 3 találkozóján 3 homerunt és 4 RBI-t termelt ellenük. A bétahím faktorja kellett a kiesésükhöz.

Személyes emlék:

Miután a 2004-es NBA döntőben kiszurkoltam a Detroit Pistons győzelmét a Los Angeles Lakers ellen, ugyanezt próbáltam megtenni egy évvel később is – ezúttal a San Antonio Spurs ellen. Külön cseresznye volt szimpátiám tejszínhabján, hogy a Spurs a szeretett Suns-om ütötte el a konferenciadöntőben.

A felek 2-2-vel álltak az ötödik találkozóig, ahol is egy bizonyos Robert Horry vette kezébe az irányítást.

Big Shot Bob számtalan meccset eldöntő dobást süllyesztett el az évek során (nem véletlenül van emberünknek 7 bajnoki címe), de úgy igazán senki nem várta tőle, hogy periódusokon keresztül domináljon. És mégis… (Hatalmas sóhaj…) Horry 21 pontot dobott csapata utolsó 32 pontjából – egy ember, aki az egész alapszakaszban a cserepad legvégén ült. A döntő kulcsfontosságú meccsén mégis előlépett, dobott, zsákolt, bónuszként pedig bedobta a győztes hármast is 2 pontos hátrányban. És a faszi egy rohadt pontot nem dobott az első félidőben!

Ráadásul Will Smith hasonmás.

5. A zombizálódás

Saját szó, saját definíció. A zombizálódás az az állapot, mikor csapatod a vereség után elvileg meghalt, gyakorlatilag viszont van még előttük meccs, de a vereség ezeket már teljes kilátástalanságba helyezi. A legjobban ez az amerikai sportokban (mínusz amerikai foci) megfigyelhető, ha a rájátszásban egy csapat elképesztően drámai körülmények között kap ki, megkezdődik a zombizálódás. Van még esély továbbjutni, de a zakó olyan találat a csapat szívében, amiből nem lehet felállni.

Általános példa:

A ’99-es NBA rájátszásban a Pacers egyetlen egy védekezésre volt attól, hogy visszavegye a hazai pálya előnyét a New York Knicks-től. Három pontos vezetésről mégis sikerült kikapni, köszönhetően Larry Johnsonnak és mindenidők leghíresebb 4 pontos játékának.

A Pacers a duda után meg is kezdte a zombizálódást, a Knicks pedig könnyedén bejutott az NBA döntőbe.

Személyes emlék:

Egyre rázósabb talajra érkezünk. A 2008-as rájátszás első körének első meccsén, a Suns-nak körülbelül 70 lehetősége volt a győzelemre, végül kétszeres hosszabbításban kapitulált. A rendes játékidő végén Michael Finley, a hosszabbításban Tim Duncan… (elcsukló sóhaj…) Tim Duncan egyenlített egy-egy hárompontossal.

A meccs után üveges szemmel bámultam a plafont órákon keresztül. Tudtam, hogy ez a vereség többet jelent egy zakónál. Ez eldöntötte a párharcot is. A Suns-nak esélye nem volt a továbbiakban.

4. A zebrák diadala

Veszélyes zónába érkeztünk. Innentől kezdve jönnek azok a vereségek, amiknek hatására akár a kedvünk is elmehet az egész sportnézéstől. Sacramento Kings rajongóknak: nem késő még kilépni innen.

A zebrák diadala az a mérkőzés, amit a bíró(k) fújásainak zöme befolyásol. A rossz irányba. Nem kell ennek feltétlenül egész meccsen tartania, elég a meccs végén pár jogtalan ítélet (elég akár egy is!), és a vereség garantált. Természetesen a bírók nem szánt szándékkal tesznek keresztbe, de (sajnos) akadt olyan eset is, ahol erről volt szó.

Általános példa:2002, Sacramento Kings – Los Angeles Lakers, hatodik találkozó. Mindenidők legrosszabbul vezetett kosárlabda mérkőzése, kezeket le. A Lakers az első öt találkozón 22 büntetőt átlagolt meccsenként. A hatodikon 27-et dobhattak az utolsó negyedben. Elképesztő gyorsasággal fújták ki Shaqről a Kings kezdő centerét (Vlade Divac), a Kings cserecenterét (Scot Pollard), majd a biztonság kedvéért a maradék legmagasabb játékost is (Lawrence Funderburke). A másik oldalon a fújások elmaradtak, sőt, minden kétes szituációt a Kings ellen fújtak, összeszedve 5-5 faultot Chris Webbernek és Doug Christie-nek is.

Meglepő módon a Kings így is meccsben volt (1 pontos hátrány 12 másodperccel a vége előtt), aztán Mike Bibby orra faultolta Kobe Bryant könyökét, ott pedig minden remény elúszott.

Személyes emlék:

2007, Phoenix Suns – San Antonio Spurs, harmadik találkozó. Mindenidők második legrosszabban vezetett kosárlabda mérkőzése, kezeket le.

Bruce Bowen gyakorlatilag megölte Nash-t, számtalanszor csapott rá a kezére a meccs közben (sípszó nélkül), majd a támadó oldalon szándékosan térdelt be oda, ahol a legjobban fáj.

Amare Stoudemire szintén gyorsan, és határozottan lett kifújva a meccsből.

A mérkőzés egyik játékvezetője az a Tim Donaghy volt, akit azóta már kivontak a forgalomból, és lecsuktak NBA meccsek szándékos elcsalása és a rá való fogadások miatt. Donaghy kifejti a könyvében, hogy mind a Suns – Spurs harmadik meccse, mind a Kings – Lakers hatodik meccse előre le volt fixálva. Az NBA mégsem tett semmit. Mert nem tudott.

Így lehet az, hogy a Sacramento Kings és a Phoenix Suns (illetve két emblematikus figurája, Chris Webber és Steve Nash) nem nyerhetett NBA bajnoki címet az adott években. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ezekben az években ők voltak a liga legjobb csapatai.

Menjünk is tovább gyorsan, mielőtt szétverem a klaviatúrát.

3. Az elpárolgás

Csapatod hatalmas előnyre tesz szert idegenben, az ellenfél romokban hever, a magabiztos szurkolók már beírták a győzelmet. És ekkor valami egészen leírhatatlan dolog miatt megkezdődik a feltámadás, a közönség egy új szintre emeli csapatát, csapatod pedig teljes összeomlást mutat. Az utolsó percekben/másodpercekben már élni sincs kedved.

Általános példa:

Bocsánat a sok-sok kosaras példa miatt. A 2000-es nyugati konferenciadöntő 7. meccse fantasztikusan illik a képbe. A Portland Trail Blazers 15 pontos előnyt birtokolt az utolsó negyedben a Lakers otthonában. Érthetetlen, elképesztő, teljes összeomlás.

Személyes emlék:

A 2006-os NBA döntő harmadik mérkőzése. A Dallas Mavericks 6 és fél perccel a meccs vége előtt 13 ponttal vezetett. A Mavs egy győzelemmel gyakorlatilag bebiztosította volna a bajnokság megnyerését, hiszen (2-0-ra álltak a meccs előtt) 3-0-ról még egyetlen NBA csapat sem állt föl a rájátszások történetében.

Máig nem értem, hogy nyert a Heat. (Egyébként remek példa a zombizálódásra is, hiszen a Mavs a következő három meccset (és magát az NBA döntőt) is elbukta).

2. Isten könnycseppje

Elérkeztünk azokhoz a tragikus végjátékokhoz, ahol valami nem normális dologgal ér véget a meccs. Mintha valaki fentről besegített volna. Ezeknek a meccseknek még a megnyerése is nehezen feldolgozható, elvesztése egyenesen katasztrófális.

Általános példa:

Említhetném Derek Fisher kosarát 0.4 másodperc alatt a Spurs ellen, de mivel így is túl sok kosárlabda (és a gyomromnak túl sok Lakers) volt már, inkább amerikai focis példát hozok fel.

A ’99-es Bills – Titans rájátszás találkozó tökéletes. A Bills vezetést szerzett egy kései field goallal (16 másodperc maradt hátra), így a Titansnek a rúgás visszahordása alatt kellett valamit kezdenie. Isten könnycseppje volt az a lateral passz. Személyes emlék:

A 42. Super Bowl. Eli Manning passza David Tyree-nak. És a könnycsepp, ami odaragasztotta a labdát a sisakhoz.

1. A sötét csoda

Elérkeztünk a végkifejlethez. A sötét csoda akkor lép életbe, amikor Az elpárolgás és Az Isten könnycseppje egy és ugyanazon a meccsen következik be. Feldolgozhatlan, megemészthetetlen, kitiltandó.

Általános példa:

Összesen kettőről tudok a sport történelmében.

Az első:

Az 1986-os World Series hatodik találkozója. A Red Sox egy győzelemre volt a bajnokság megnyerésétől, amire meg is kapták az esélyt. A 10. inningben 2 futást is összehoztak, így 5-3-as állásnál 3 outra voltak a szezon végétől. Az első kettő könnyen is jött, így a New yorki Shae stadionban kiírták a következőt: „Congratulations, Boston Red Sox, 1986 World Champions”.

Talán ez, talán más, de a New York Mets előrukkolt a sötét csodával.

Gary Carter single-je után jöhetett Kevin Mitchell, aki szintén ütött egy single-t. Továbbra is csak egy embert kellett kiejtenie a Red Sox-nak és Calvin Shiraldinak. Jöhetett Ray Knight, akinek a single-je hazahozta Cartert és a harmadik bázisra tette Mitchell-t.

5-4-es vezetésnél Shiraldi helyett jöhetett Bob Stanley, a Mets-nél pedig Mookie Wilson.

Szegény Bill Buckner és szegény Red Sox szurkolók.

A második:

Kings szurkolók, ha még nem szóltam volna…

Ismét a 2002-es nyugati konferenciadöntő, ismét Sacramento – Los Angeles, ezúttal a negyedik meccs.

Az első negyedben 20 pontos vezetést összeszedő Kings a meccs végkifejletére kettő pontot tartott meg. És Kobe kísérletét is kivédték. És Shaq kísérletét is. Vlade Divac pedig elütötte a labdát jó messzire. Sajnos épp arra járt már említett barátunk, Robert Horry.Tekintettel arra, hogy Samaki Walker a félidő előtti, de időn túli hármasát a játékvezetők megadták (amivel ugye itt nem 2 pont lett volna a különbség), illetve, hogy mi történt a hatodik találkozón (lásd: A zebrák diadala), azt hiszem kijelenthető, hogy ez volt mindenidők legbrutálisabb veresége.

Személyes emlék:

Nincs. És remélhetőleg nem is lesz. Ha igen, az komoly gondokat fog eredményezni az egészségi állapotomban. Elvégre csak holnap lépek be a második X-be.